Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek Máriapócson

A bazilita nővérek a szerzetesség atyja, Nagy Szent Bazil (330-379) szerzetesi életszabályainak alapelvei szerint élnek; alapítóként őt és nővérét, Szent Makrinát (328-380) tisztelik. Céljuk Isten dicsőítése, az embertárs szolgálata és saját megszentelődésük, amit az imádság, a böjt és az alamizsna gyakorlásával törekszenek megvalósítani, hogy Krisztus Urunk imádkozó, gyógyító és életadó jelenléte legyenek a Földön. Hazánkban Szent István király telepítette le a görög szerzetesnővéreket a veszprémvölgyi monostor alapításával. Magyarországi jelenlétüket ettől számítjuk.
A történelem viharai miatt monostoraik a 13. század közepén megszűntek, a későbbi monostorok pedig a trianoni döntés után az országhatárokon kívül maradtak. Visszatelepítésüket Dr. Dudás Miklós bazilita tartományfőnök – a későbbi megyéspüspök – végezte 1935-ben. Máriapócson épített monostort számukra 1941-ben, ahol zarándokokat fogadtak, a kegy-templomot gondozták, árvaházuk volt, tanítottak, miseruhákat készítettek, egyesületi és ifjú¬sági munkát végeztek, lelkigyakorlatokat szerveztek és kegytárgyboltot tartottak fenn. Árva¬házuk volt Sátoraljaújhelyben is, Hajdúdorogon pedig leány-internátusuk.
A Rend működése és közösségi élete 1950-1989 között államilag be volt tiltva. A közösségnek a betiltáskor 24 fogadalmas tagja és 4 novíciája volt, 2024-ben 2 örökfogadalmas tagja van. Máriapócson 40 személyes női szeretetotthont tartanak fenn, ahol 23 dolgozónak biztosítanak munkahelyet. Sátoraljaújhelyben is van egy szeretetotthonuk 54 személy – férfiak és nők – számára, amelynek a fenntartását azonban – az ingatlan tulajdonjogát megtartva – 2019-ben átadták a Miskolci Egyházmegyének. Az otthon megnyitásával és bővítésével 32 személynek gondoskodnak munkahelyről.